A témahéthez tartozó második blogban a tanulási környezetekkel foglalkozom.

Problémaközpontú tanulási környezet:

Nevéből adódóan a problémák középpontba való állításáról van szó a tanulási folyamat során.

A tanulási környezet kialakításánál az alábbi dolgokra kell leginkább a hangsúlyt helyezni:

 - Tananyagfejlesztés: Az adott tananyagot hiteles, releváns, valóság közeli példákkal érzékeltesse. Online szimulációra és modellezésre is lehetőség van, ami közelebb vihet a probléma megértéséhez.

 - Problémák különböző kontextusban és több nézőpontból való bemutatása:

Online környezetben is akkor működik jól a tanulás, ha több oldalról világítjuk meg a problémát. Szerencsére online környezetben is lehet ilyet csinálni például a társas tanulással. Ezt támogatnia kell a környezetnek az online kooperativitás keretein belül.

 - Tanulási környezet kialakítása: itt is fontos, amit előbb említettem, vagyis a társas tanulást és a csoportos problémamegoldást kell előtérbe helyezni egy inspiráló környezetben.

 - Feladatkijelölés és tanulásszabályozás az egyén és a csoport számára: Ez arról szól, hogy fontos követni a folyamatokat egy online környezetben is és szabályozni is kell. Formatív értékelő funkciók fontosak a tanulás közben, hogy a tanulók állandó visszajelzést kapjanak a teljesítményükről.

 - Tanulói kompetenciafejlesztés: fontos a számítógéppel segített tanulás és a tudatos IKT eszközhasználat a tanulás eredményessége, vagyis a problémamegoldás hatékonysága érdekében.

A tanulás dimenziójának integrált felfogása:

 Érdekes ábrát láthattunk Komenczi Bertalantól annak kapcsán, hogy az életen keresztül hogyan alakul a tanulás folyamata. A koordináta rendszer x és y tengelye mentén került felrajzolásra a tanulási út, ahol x az élet minden területét átfogó tanulástól egészen a lifewide tanulásig terjed (élet egészére kiterjedő), ill. y az időtengely, ahol a születéstől a lifelong learningig jutunk el.

 Első fázis az informális tanulás, ami leginkább a gyerekkort jelenti az ábra szerint. Itt rögtön megjegyzem, hogy az informális tanulás természetesen nem csak a gyerekkorra érvényes, hanem végig kísérhet minket az egész életünkön, ahogy azt már többen megjegyezték a blogukban. Ebből következik, hogy az 1 és 4 fázis összekötésbe kerülhet.

Második fázis a formális tanulás halmaza, ami az iskolai oktatás alap- és középfokát jelenti az én értelmezésemben. Ezt követi a harmadik, ami a felsőoktatást jelenti, s ez szépen átúszik a negyedik fázisba, ami az iskolán túli nem-formális képzés.

Az ábrából is kirajzolódik, hogy az iskolától függetlenül is, ill. egymástól is sokat tanulunk, pedig csak az intézményi tanulásra koncentrálunk. Érdemes belegondolni abba, hogy mennyire nem figyelünk arra, hogy mit tudnak a képzésen kívülről az emberek. 

Korszerű tanulási környezetek tervezésének fókuszpontjai:

 Tanulási környezet tervezésekor alapvetően négy szempontot kell figyelembe venni:

 -tanuló-középpontú tanulási környezet: ez azt jelenti, hogy a fogalmi (konceptuális) keretrendszert és a kulturális hátteret fel kell mérni a tanulási környezet megtervezésekor. Ha a tanár ismeri azt a kulturális és fogalmi hátteret, ahonnan a tanulók érkeznek, akkor sokkal személyesebb lehet a tanulás.

- tudásközpontú tanulási környezet: az oktatási tartalmat érdemes újra gondolni a hatékonyság érdekében, ill. kevés és rugalmas tanulási egység köré szervezni. 

 - értékelésközpontú tanulási környezet: a tanulási folyamat során fontos a folyamatos, formatív értékeléssel történő visszacsatolás a tanulók számára.

 - közösségközpontú tanulási környezet: tervezéskor figyelni kell arra, hogy a tanulók egymástól is folyamatosan tanulhassanak, vagyis a horizontális kommunikációt és kooperációt elő kell segíteni a tanulás során.

Ha mégis választanom kellene, hogy az előbb felsorolt négy kritérium közül melyikre helyezném a hangsúlyt, akkor valószínűleg az utolsó, vagyis a közösségközpontú felé tolnám el, nem elfeledve a többi hármat. Az elmúlt hetek tapasztalatai számomra a közösségközpontú tanulás hatékonyságát mutatják, de erre még visszatérek.

Azonban előbb lássuk a Komenczi-féle ellentétpár táblázatot a hagyományos és a progresszív tanulási környezetek között, nem elfeledve azt, hogy ezek egymás párjai:

Ebből a táblázatból számomra a leginkább figyelemre méltó a tanulás fáradságos munkából érdekes vállalkozássá való transzformálódása. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy minden komoly tanulás kemény igénybevételnek teszi ki a tanulót, akkor is, ha az támogatva van bármilyen IKT vagy egyéb eszközzel. Kérdés, hogy mennyire beszélhetünk akkor érdekes vállalkozásról?

 Végezetül ide kapcsolódik a konnektivista csoport közös tudásának kérdése, miszerint azt gondoljuk, hogy tudáskonstrukció zajlik, de ezt nem tudjuk igazolni. Mondhatjuk, hogy jó dolog a csoportmunka, de az életben egyénként érvényesülünk, vagyis egyénileg használjuk a tudást. Marad-e akkor tudás, ha a csoport felbomlik?

Erre a Péter által idézett és Teréz által megfordított mondat jut eszembe Komenczi Bertalantól: „végső soron minden tanulás kommunikáció”. Fordítva: minden kommunikáció tanulás. Mi pedig sokat kommunikálunk pár hónapja a csoporton belül az információs társadalomról. Vagyis a konnekt csoport tudását a csoport adja össze, de a megszerzett tudás az egyéneké marad.

Legalábbis reményeim szerint.