A harmadik webinárium témakörének lezárásaként elérkeztünk a számomra  - eddig - legnehezebb feladathoz. Egy hete próbálunk több-kevesebb sikerrel választ találni arra, hogy hogyan lehet definiálni a digitális állampolgárt, van-e már ilyen és ha igen, kik tartoznak ide.

Ebben a blogban csokorba gyűjtöttem azt, ami eszembe jutott ezzel kapcsolatban. Remélem nem lett nagyon kaotikus.

A gondolkodást én is annak a mentén kezdtem, hogy mi is az állampolgár definíciója:

„Szigorúan jogi értelemben az állampolgár egy állam lakosa, ahol jogszabályok védik az emberek polgári és politikai jogait, és ahol az emberek a kölcsönösség elve alapján kötelesek betartani az ország jogszabályait, hozzájárulni a közös kiadásokhoz, és támadás esetén megvédeni az országot. Az állampolgárság nem azonos a nemzetiséggel vagy az etnikai hovatartozással; ebben az összefüggésben az utóbbi két fogalmat a kulturális és a nyelvi közösségen alapuló csoportosítással azonos értelemben használjuk. A legtöbb európai államot számos nemzetiség alkotja. Míg az állam egy politikai és geopolitikai egység, a nemzet kulturális és/vagy etnikai entitás. Az állampolgárság az államhoz kapcsolódó és a nemzetiségtől független fogalom.

Ma az "állampolgárság" többet jelent az emberek és az állam közötti puszta jogi kapcsolatnál. Nemcsak jogi dimenzióban értelmezhető a polgári és politikai jogok és kötelességek összefüggésében, hanem pszichológiai és társadalmi vetülete is van. Az állampolgárság fontos része az ember identitásának. Azért törődünk a bennünket körülvevő környezettel, mert a részesei vagyunk, és a többiektől is elvárjuk, hogy törődjenek vele, és hogy velünk együtt az egész közösség javát keressék. 

Ebben a tágabb értelemben az állampolgárság nem csupán szocializációs kérdés. Magában foglalja az identitáshoz, a hovatartozáshoz, a részvételhez és a társadalmi elköteleződéshez kapcsolódó érzéseket. Az állampolgár a közösség tagjaként hatással van a közösségre, részt vesz annak fejlődésében, és hozzájárul általános jólétéhez. Így az állampolgár egyrészt a jogok és kötelességek alanya, másrészt aktív szereplő is, aki részt vesz annak a csoportnak az életében, amelyhez tartozik. Ebben az értelemben az állampolgárok szerepükben egyenlőek.” http://bit.ly/xVgwhG

Az említett cikk megközelítése számomra azért szimpatikus, mert szűkebb és tágabb értelemben, illetve jogi és szociális értelemben is megpróbálja értelmezni az állampolgárt.

Eleinte én is úgy gondoltam, hogy az lehet digitális állampolgár, akinek van email fiókja, használ közösségi oldalakat, elektronikusan intézi az ügyeit és egyáltalán: minél több digitális eszközt használ az életében. Azonban valószínűleg ez önmagában kevés, mert sok tényező nem jelenik meg benne: itt még nem beszélünk jogokról és kötelességekről, nincs benne földrajzi értelemben vett hely meghatározása, alig jelenik meg benne a közösség fogalma és nincs benne tágabb értelmű aktivitás sem.

A globalizáció eredményeképp a nemzetállamok szerepe folyamatosan csökken. A globalizáció pedig aligha választható el a digitális világtól. Ha ebből indulok ki, akkor van-e értelme állampolgárról beszélni. Nem lenne-e helyesebb inkább digitális világpolgárnak vagy e-polgárnak hívni az embereket? Egyáltalán, hogyan tudjuk az állam szerepét értelmezni a digitális/elektronikus/információs világban? Nem lenne-e célszerűbb inkább társadalomról beszélni? Digitális társadalompolgár…hmmm…

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – Tamási Áron

Másfelől megközelítve a dolgot, az előbbi gyönyörű mondat értelmében nem is biztos, hogy a digitális állampolgárságra kell törekedni. Vagy fontos-e, hogy kialakul-e a jövőben? Nem inkább arra kellene-e koncentrálni, hogy az emberek egyre inkább otthon érezzék magukat a digitális világban, aktívan és felelősséggel használják ezt a világot (is) és ezáltal mintegy magától létre jöjjön a digitális (állam)polgár? Vagyis nem inkább úgy lehet-e szétválasztani a kérdést, hogy használók és nem használók? Mert aki használja, az előbb-utóbb talán otthon is érzi magát benne (nyilván mindenki másmilyen mértékig, de valamennyire talán otthon), aki pedig nem használja, az sosem válhat ennek a világnak a tagjává vagy „állampolgárává”? Tehát a digitális világot itt nem tekinthetjük-e az állam szinonimájának? Ha a fenti cikket vesszük és az identitásra fókuszálunk, nem inkább az adja-e meg az identitást, hogy az elektronikus világnak lettünk részesei (állampolgárai) és közösen keressük ennek a világnak az egészét adó közösségek javát? Tehetjük mindezt felelősséggel, aktivitással, tudásmegosztással és tudatosan.

El is érkeztem oda, hogy számomra a digitális állampolgár fogalmához egyelőre az áll a legközelebb, hogy valamely digitális közösség tagja, aki a felelőssége teljes tudatában digitálisan aktív módon cselekszik. Ez már a részvételt és a megosztást is feltételezi, amit az előző blogban írtam – persze ez valószínűleg még mindig nem fedi le teljesen a digitális állampolgár jelzőt. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ezekre a személyekre milyen szabályok vonatkoznak, illetve milyen jogok védik őket. Ki az, aki döntést hoz, illetve kinek tartoznak magukon kívül felelősséggel? Hogyan lehet szankcionálni? A közösség erejével, többség dönt alapon?

Félreértés ne essék, én nem arról beszélek, hogy mi azok vagyunk-e vagy sem, hanem hogy milyen feltételek kellenének ahhoz, hogy a címben említett cél megvalósuljon, létrejöhessen…Egyelőre még mindig több bennem a kérdés, mint a válasz, de talán a Konnekt csoport aktív tudásmegosztó és mentoráló szerepe segít majd a végleges, közös válaszok kialakításában.