A múlt heti tananyag folytatásaként ezen a héten négy újabb oktatási környezetet tekintettünk át. Az eszközrendszereket tekintve fontos lenne, hogy mindenki egy egyéni digitális tolltartót alakítson ki azért is, mert az eszközök folyamatosan változnak. Ehhez megkaptuk az útravalót a múlt óra során. Most lássuk az újabb négy környezetet.
Online közösségek:
Már beszéltünk róla, hogy ezek a közösségek alapvetően nem oktatási környezetre jöttek létre. Azonban később rájöttek, hogy ha van közösség, ahol jó a tartalom megosztás, akkor azt oktatási célra is fel lehet használni. Ilyenfajta oktatáskor a tanári szerep is módosul a digitális kultúrában. Ha például egy üres tanári Facebook profillal találkoznak a gyerekek, akkor azt a tanárt gyakorlatilag nem tekintik létező személyiségnek, vagyis nagy valószínűséggel nem fognak tanulni általa egy online közösségben. A tanárnak törekednie kell arra, hogy mindenképp saját identitást építsen a neten magának.
Oktatási felhasználás során azonban problémákkal is szembe találjuk magunkat: a tanulók az elején nem akarnak megosztani egymással információkat, mert ez egy új dolog, amit meg kell tanulni, amin át kell esni. Őszintén szólva a kurzus elején én is aggódtam, amikor közzé kellett tenni egy heti rendszeres blog keretében a gondolataimat. A Facebook, mint online közösség felhasználása azért is sokkal célravezetőbb más közösségnél, mert ott a megosztás foka sokkal előrébb jár. Itt a közösség tagjai reflexből megosztanak, míg e-learning oktatási környezetben más a tagok komfortérzete. Tehát egyszerűen egy nem oktatási keretrendszer oktatási célra való felhasználása a tapasztalatok szerint sokkal jobban működik.
Másik probléma lehet a csoportkezelés, ill. a kapcsolatmenedzsment. Nincs kialakult policy arra nézve, hogy egy tanár hogyan kezeli a diákjai profilját, kikkel, milyen információt oszt meg. Ezek mindig egyedi döntést igényelnek, egyelőre nincsenek kialakult szokások. Bizonytalan az online kultúra még ebben. Felmerülhet a kérdés, hogy a tanárnak hány profillal kell rendelkeznie. Eggyel vagy inkább kettővel? Legyen-e egy magánember és egy tanári profil? Manapság egyre inkább az egyprofilúság kezd terjedni, egy komolyabban összeállított tanári profillal párosulva, ahol az információ megosztás be van állítva a csoportokon belül.
Online tanulóközösségek:
Az igazán nagy áttörést én ebben látom. Ugyanis az emberek rájöttek arra, hogy tanulni jó dolog. Öröm. És erre az internet segítségével online közösséget is lehet szervezni.
A két legjelesebb képviselője az online tanulóközösségnek:
Khanacademy.org
P2PU.org (peer-to-peer university)
Ezek a közösségek egyre inkább intézményesülnek, ami a mai zárt felsőoktatási kultúrára növekvő veszélyt jelent. Gondoljunk bele: ki akar majd kontakt módon egyetemre járni, ha otthon a neten, némi angoltudással felvértezve, kevés pénzből piacképes tudást lehet szerezni egy olyan intézményben, ami ráadásul a LinkedIn profilba is ajánlást ír nekünk?
Az ilyen közösségek elkülönülnek a hétköznapi életvezetéstől, ami által semmi sem tereli el a figyelmemet a tanulási folyamatról, ugyanakkor nincs itt az összes barátunk sem.
Tehát még egyszer másképp: nem az intézményesített oktatás megy a webre, hanem a szabad oktatás intézményesül! Itt természetesen nem az online lét az újdonság, hanem az intézményesülés. Szabad interakcióra építve vidáman lehet tanulni. Az együtt tanulás lehetősége egyfajta tükröt kezd tartani az offline oktatásnak. Felmerül a kérdés, hogy a papírért tanulunk-e, vagy azért, mert a tanulás jó dolog?
Online tanulási környezetek:
Legnagyobb hátrányuk, hogy zárt, instruktív környezetek. Az LCMS rendszerek és a tanulóközösségek viszonyát tekintve azt tapasztaljuk, hogy a web2 eszközök egyre inkább elveszik a levegőt a zárt rendszerek elől. Moodle környezetben is szinte csak tartalom van, illetve linkek. Nincs azonban közösség és interakció az emberek között. Ha a Facebookot tekintjük a legnyitottabb közösségnek és az LCMS rendszereket a legzártabbnak, akkor azt lehet mondani, hogy a felnőttoktatás világa megtalálta a piaci rést a kettő között, ami nem más, mint az online tanulóközösségek.
Hogyan lehet segíteni ezeken a zárt tanulási környezeteken? Hálózatba kell kötni őket, ill. saját, egyéni tanulási portfóliót kell kialakítani rajtuk. Saját moodle kereteket kellene létrehozni.
Virtuális oktatási környezet technológiája:
Fontos újra különbséget tenni a virtuális és online környezet között: virtuális (3D), online (2D).
A virtuális és online környezeteknél a kétkedők sokszor az elszemélytelenedést hozzák szóba. Ugyanakkor, ha belegondolunk, valahol a mobiltelefon és a webkamera között vagyunk leragadva még most is. Ma már a legtöbb embernek van webkamerája, azonban nagyon kevesen használják még mindig arra, hogy a beszélgetések személyesebbek legyenek. Vagyis miközben az emberek kritikusak az újításokkal szemben, a technika által biztosított lehetőségeket nem használják fel.
Ha az online, offline, és virtuális környezetet összehasonlítjuk a virtuális környezet szemszögéből, akkor azt tapasztaljuk, hogy a virtuális világban valószínűtlenül reális a megjelenés. Nem lehet rejtőzködni. Ha csoport 2-3- tagja megjelenik egy adott helyen, akkor biztos, hogy valamilyen interakció kialakul közöttük, miközben ez egy offline szituációban nem biztos, hogy kialakul.
Az általunk is használt Second Life virtuális környezet például most múlt 10 éves. Ami azt is jelenti, hogy ennyi ideje van létjogosultsága a világban. Ugyanakkor a mai játékok grafikai színvonala már messze meghaladja ennek a környezetnek a grafikai színvonalát, ami talán nem is baj, mert így egyre kevésbé tekintenek játékként rá.
A Second Life egyre inkább egy kommunikációs platform irányába mozdul el.
A térlátás más kicsit, mint a normális életben, de ez számomra mindenképp előnyt jelent. Több szemszögből is lehet ugyanazt a helyet szemlélni, ami a való világban ugyebár nem kivitelezhető. Egymásnak háttal ülve is lehet például chateni. Azonnali és késleltetett üzenetek küldésére is van lehetőség.
Ugyanakkor a hátrányai között mindenképp említésre méltó, hogy nincs metakommunikáció, ami feltétlenül igényel egyfajta megszokást a kezdő felszanálók szempontjából (ide értve magamat is).
A virtuális tanári identitást nézve joggal kérdezhetjük, hogy a tanár lehet-e robot vagy sárkány egy ilyen környezetben?
