Témahetünk újabb állomásának feladatát is teljesítettük, ezúttal párban. Szerencsére egy aktív, rugalmas társat kaptam a feladathoz, Vizi Anna Lillát. Az alább olvasható blog egy közös munka eredménye. Örülök, hogy a páros feladat megoldásba is belekóstolhattam vele.
A három hetes szünet alatt azt a feladatot kaptuk, hogy párban dolgozva a Second Life felületén, az 530 szobában található öt pedagógiai alapelv egyikéről blogbejegyzést készítsünk közösen. A párt nálunk Vizi Anna Lilla és Vargyas Bálint alkotta. Közös elhatározásból az értékelést választottuk, amit alább bővebben is kifejtünk.
Értékelés, mint pedagógiai alapelv
Az értékelés a tanulói teljesítmény folyamatos visszajelzését jelenti. A célok és az eredmény összevetése és az eredmény elemzése a célok tekintetében. Tágabb értelemben ide tartozhat az iskola, a pedagógus és a tantestület értékelése is. Külső szabályozó szerepet tölt be a személyiség fejlődésében, visszacsatolás formájában. Az értékelésnek a visszacsatoláson túl lehet hatékonyság növelő, minősítő, szelektáló, tájékoztató funkciója is. A minden szintre kiterjedő értékelés által a valóságos adatokon keresztül lehet irányítani az oktatást.
A módszertani dokumentációban kell megjelölni, hogy milyen taneszköz során milyen formában történik a pedagógiai értékelési ill. fontos kiértékelni, hogy milyen pedagógiai értékelés milyen formában használható fel eredményesen.
A pedagógiai értékelés három fajtája a diagnosztikus, a formatív és a szummatív értékelés. Nézzük ezeket részletesebben!
Diagnosztikus (helyzetfeltáró) értékelés:
Ez az értékelés alapvetően a tanulók előzetes tudásának felmérésére szolgál, tehát általában a tanulási folyamat elején lehet hatásosan alkalmazni. Különösen alkalmas az egyéni tanulási módok feltárására. Besorolási döntéseket alapoz meg, hogy a tanulókra alkalmazott oktatási stratégia a leghatékonyabb legyen. A diagnosztikus értékelésnek nincs különleges alap feltétele, ugyanakkor nem szabad minősítő értékelésként alkalmazni, mert ha a tanuló már az oktatási folyamat elején negatív visszajelzést kap, akkor a tanár nem lesz képes a későbbiekben reális képet kapni a tanulók tanulásának hatékonyságáról. Ez az értékelés alapvetően a tanár számára ad tehát visszajelzést a tanulók eddig felhalmozott tudásáról.
A taneszközök tekintetében léteznek oktatócsomagok, melyek folyamatosan visszajelzést készítenek a tanulók eredményességéről és ennek tudatában, a folyamat közben módosítják az egyéni tanulási utat. Másik verzió, amikor a tanár készíti az értékeléshez szükséges feladatsort vagy tesztet és az információ megszerzésének alapja lehet egy gyűjtemény vagy lexikon, esetleg tankönyv.
Érdekes, hogy a taneszközök funkcióinak sorában alapvetően nem volt benne az értékelő funkció, mégis, egy kreatív oktató kitűnően alkalmazhatja a taneszközt értékelésre is! Ez azt is jelenti, hogy egy taneszközt alapvetően nem minősít, hogy bír-e értékelő funkcióval, ez mindössze hasznos lehet a tanulási folyamat során.
Formatív (fejlesztő, formáló) értékelés:
Ez az értékelés a folyamat közbeni irányítást, korrekciót segíti elő mindkét fél számára. Akkor alkalmazható hatékonyan, amikor a tanulási folyamat során egy új anyagrészben már valamilyen jártasságot szereznek a tanulók. Ez történhet szóban és írásban is, csakúgy, mint az előző értékelési forma esetében is. A formatív értékelés lényege, hogy tanuló tanulását, tudását fejlessze, formálja. Fontos, hogy ez az értékelés alapvetően azt mutatja meg a tanuló számára, hogy mit sajátított el eddig és hol vannak még hiányosságok. Itt már lehet minősíteni, de ez még nem lehet végleges. Alkalmat kell teremteni a tanulóknak a javításra is, amennyiben ez szükséges.
Ez a folyamat végigkísérheti az oktatási folyamatot és aktív tanulót feltételez, aki részese a pedagógiai folyamatnak, s nem csak passzív befogadó. Azért lehet hatékony ez az értékelési folyamat, mert a fiatalokban van egy igény az állandó visszacsatolásra. A digitális nemzedék körében ugyanis alapkövetelmény a folyamatos, azonnali visszacsatolás, megerősítés. Olyan értékelési formát kell tehát kialakítani, mely a tanulási, tanítási folyamat további menetére is hatással van.
A formatív értékeléshez felhasznált taneszköznek alkalmasnak kell lennie egyszerre tehát a formatív illetve a folyamatos értékelési metódus megvalósítására. Azt, hogy a taneszköz valóban alkalmas-e erre, többféleképpen is megvizsgálható: lehet alkalmazni előzetes próbavizsgálatot, beválásvizsgálatot, vagy egyszerűen kipróbálás útján.
Szummatív (minősítő) értékelés:
Az oktatási folyamat zárásaképp alkalmazható eljárás. Célja, az összegzés, záró minősítés. Fontos, hogy objektív és hiteles legyen. Leggyakoribb formája máig a vizsga, ami szintén lehet szóbeli vagy írásbeli. Ide tartozik pl. az érettségi, nyelv vagy a kresz vizsga is.
Ez az értékelési forma képes a különböző teljesítmény szinteket megkülönböztetni, kiemelni. Értékes, mivel egy külső személy számára is információval bír maga az értékelés, továbbá hasznos, értékes információkat tartalmaz, akár a rész-, akár az összteljesítményről legyen szó.
Interaktív tananyagoknál különösen nagy szerepe van annak, hogy az egyénekhez igazított, személyes értékelés szülessen. A szummatív értékelés az egyén tanulási tevékenységéről, részteljesítményéről és másokhoz viszonyított eredményességéről ad végső soron információt.
Az osztályzatok is ebbe a csoportba tartoznak.
13+1 javaslat az értékelési funkció megvalósítására:
Értékelés arányai: többnyire pozitív értékeléssel éljünk, az ugyanis pozitívan hat a tanulókra is, míg a túlzott negatív értékelés rossz hatással lehet a későbbi teljesítményükre.
Tartózkodjunk a minősítéstől, hiszen az se nem objektív, se nem ösztönző hatású a tanulóra nézve.
Törekedjünk az objektivitásra, tehát sem az előzetesen kialakított képünk a tanulóról, se előzetes tapasztalataink ne befolyásolják értékelésünket, hiszen az nem ad valós képet az adott tanulóról.
Rugalmas értékelés. Adott tanuló esetében az értékelésnél az adott teljesítményt vegyük figyelembe, ne a korábbi, vagy esetleg általánosabban mutatott teljesítményét.
Használjunk minél több módot/eszközt az értékelésre. Különböző tanulók különböző értékelési formákra lehetnek fogékonyabbak, fontos, hogy mindenkihez eljusson az üzenetünk.
Figyeljünk oda az értékelésnél a tanulók személyiségi jogaira, sem megszégyeníteni, sem példaként kiemelni nem etikus egy- egy tanulót, hiszen az nem várt reakciókat válthat ki a csoportból, vagy a tanulóból.
Közérthető, maradandó értékelés. Igyekezzünk az érdemjegyű és szóbeli értékelés mellett olyan írásbeli értékelést is átadni, mely mások számára is értelmezhető, felhasználható.
Tanulói kompetenciák figyelembe vétele. Amennyiben rugalmasan kezelhető teljesítményről, számadásról van szó, vegyük figyelembe a tanuló meglévő kompetenciáit, hiányosságait.
Előzetes tudásbeszámítás. Az értékelés során figyelembe kell venni az előzetes tudást, hiszen így akár nőhet, akár csökkenhet a tanuló felé tanúsított elvárás.
Következetesség. Az értékelés során az egyik legfontosabb kritérium az oktató felé a következetessége, vagyis, hogy komolyan, előre megtervezett értékeléssel áll szemben a tanuló. Fontos, hogy az értékelési szempont ne változzon, ne módosuljon a tanulási folyamat során számottevően, indokolatlanul, vagy oly módon, hogy az a tanulót összezavarja.
Érthetőség. Az értékelés megalkotása közben, illetve átadásakor figyeljünk oda arra, hogy a tanuló(k) értsék, felfogják azt.
Minden tanuló egyenlő. Az értékeléshez minden egyes tanulónak joga van, egyetlen tanulót sem szabad elhanyagolni, kihagyni a sorból.
Tanulási folyamat értékelése. A tanulóknak és a tanárnak is alkalmat kell teremteni a tanulási folyamat értékelésére, hiszen abból minden résztvevő egyaránt tanulhat a későbbiekre nézve.
+1. Oktató, tanár értékelése. Az oktatói szerepet betöltő személynek alkalmat kell teremtenie a diákok számára arra, hogy őt értékelhessék, anélkül, hogy annak következménye lenne a csoportra nézve.
