A 6. óra után épp egy nagyobb szünet vége fele járunk, így a blogolással kicsit leálltam, hogy pihenjek, tojást és sok sonkát egyek és feltöltődjek a második részre. Ez meg is történt, így most következhetnek a gondolatok az órán hallott anyagról, az értékrendre és a kultúrára helyezve a hangsúlyt.
Ha már adott a cím, kezdésképpen rákerestem a kultúra értelmezési lehetőségeire. Ezek közül leginkább az antropológiai felfogás áll hozzám a legközelebb, miszerint:
a kultúra egy adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják. A kultúra alapján tudunk eligazodni abban, hogy mik a fontos értékek és normák az életben.
A Tylori definíció szerint pedig „az az összetett egész, ami magába foglalja a tudást, a vélekedést, a művészeteket, a morál(oka)t, a jogot és a szokást, és minden olyan emberi képességet és habitust, amit az ember a társadalom tagjaként sajátít el.” http://bit.ly/HtLSn3
Az óra elejét történteti áttekintéssel kezdtük, ami hasznos volt számomra, ugyanis itt tudatosult bennem visszavonhatatlanul az, hogy az internet megjelenése teljesen újraírja a társadalmunk fejlődését. Olyan ez, mint annak idején a szóbeli kommunikáció, aztán az írásbeliség megjelenése - ami tehermentesítette az emlékezetet, mert nyilvánvalóan a fejlődéssel egyetemben az információ mennyisége is nőtt.
Ezt követte a Gutenberg-galaxis, vagyis a könyvnyomtatás megjelenése, ami által a sokasághoz juthattak el az információk. A negyedik hatalmas ugrás az emberiség történetében - aminek ráadásul épp részesei vagyunk - a homo interneticus vagyis az internetet használó ember, mint a kommunikáció legújabb formájának megjelenése 1969-től kezdve az ARPAnet megjelenésével. A különbség az utóbbi kettőnél az, hogy az internet elterjedéséhez valószínűleg kevesebb időre lesz szükség a felgyorsult világunkban.
Minden nagyobb ugrásnál elkezdték temetni a kultúrát és ez ma sincs másképp. Írásbeliségre való váltásnál úgy vélték, hogy ha valamit nem kell megjegyezni, az hanyatláshoz vezet. Erre csak ráerősített a nyomtatás megjelenése. Így van ez a mostani platformváltásnál is: sokan a világ végét vizionálták. Mi lenne, ha meghallanák, hogy Amerikában már a kézírást sem tanítják, hanem tableteken oktatják írásra a diákokat? Azonban az igazi változás akkor jön majd el, amikor az emberek nagyobb része valódi tartalom előállítóként is megjelenik a neten, nem csak fogyasztóként. Végső soron ez vezetne a valódi digitális kultúra kialakulásához, de erről már beszéltünk korábban.
Ha már a technológiai változástól félünk, akkor inkább olyanokra lenne érdemes fókuszálni, amikor a szolgáltatók úgy érik el közvetlenül a felhasználókat távolról és időben korlátlanul, hogy azok észre sem veszik. Erre jó példa a tavalyi év folyamán akadt, amikor a Google az általa kártékonynak hitt alkalmazásokat egyszerűen törölte a felhasználók telefonjáról (amennyiben azt már korábban letöltötték): http://bit.ly/IzAIjn
A technológia és az elszemélytelenedés tévképzetéről már írtam korábban, és a következő blogban majd bővebben is visszatérek rá, azonban itt újra érdemes megjegyezni, hogy a technikai szükséglet nem akkor jelenik meg, amikor egy időben egy helyen vagyunk jelen. Vagyis ahhoz önmagában felesleges a technológia, hogy együtt legyünk. A technológia akkor válik fontossá, amikor két vagy több személy térben nem tud együtt lenni, csak időben. Tehát a technológia képes a semmit valamivé változtatni, még ha nem is ideális a kapcsolat. Ez viszont pont az elszemélytelenedés ellen hat, mivel a személyességet próbálja meg visszahozni az emberek életébe. Sőt, ha nem tudunk térben vagy időben egyszerre jelen lenni, akkor akár online felületeket is létrehozhatunk, ahol be tudjuk indítani a kommunikációt ill. ahol tanulni is lehet és ezáltal válik a környezet személyessé.
Internet és értékrend
Csepeli György és Prazsák Gergő: Internetezők az értékek vonzásában c. kutatásában arra keresi a választ, hogy az internetezők és internetet nem használók között az értékek tekintetében milyen különbségek mutathatók ki. http://bit.ly/IIP438
Az egyik, számomra legérdekesebb megállapítása a közbűn-magánbűn fogalma köré szerveződik. Kimutatták ugyanis, hogy a közbűn fogalmi körébe tartozó cselekedeteket (pl. adócsalás) nehezebben tűri el a társadalom, mint a magánbűnt (válás, prostitúció, házasságtörés). Hogyan viszonyul ez az internetezéshez? Kimutatták, hogy a nem internetezők sokkal szigorúbbak mindkettő esetében, mint az internetet használók. Ráadásul a különbség a magánbűnök esetében még jelentősebb.
A kutatás ezen felül foglalkozott a szabadság, egyenlőség, individualizmus, etatizmus, tolerancia és társadalmi távolság, identitás, transzcendencia, bizalom, gyanakvás, attitűdök, kérdésével is és összegezve azt állapította meg, hogy az internetezők és nem internetezők között húzódik egy láthatatlan fal, aminek egyik oldalán az internetet használók körében jóval toleránsabb, önállóbb, jóhiszeműbb embereket lehet találni, míg a nem internetezők intoleránsabbak és tekintély elvűbbek.
Az említett szerzőpáros 2010-es másik kutatásában az alábbi kategóriák százalékos megoszlására keresték többek között a választ http://bit.ly/Ii96eP
Négy karaktertípust különítettek el az kultúra és az internet viszonyát tekintve. Látni fogjuk, hogy a négy típus nagyjából egyenlő arányban képviselteti magát, de legalábbis nincs túlzóan nagy eltérés közöttük:
Békés egymás mellett élés (30%): az ide tartozók nem látnak ellentmondást a kultúra és az internet viszonyában, de véleményük szerint az internet nem alakítja át jelentősen a kultúrát, a közösség fejlesztésre nincs nagy hatással csak a szabadságot növeli.
Szkeptikusok (28%): ők nem hisznek abban, hogy az internet pozitívan befolyásolná a kultúrát, sőt kifejezetten káros a kultúrára. Viszont azt elismerik, hogy a közösség fejlesztésben szerepet játszik az internet. Fontos megjegyezni, hogy ők a második legnépesebb tábor!
Párhuzamosok sosem találkoznak (22%): Ezt órán úgy hallottuk, mint „tudjuk, hogy van szomszéd, de nem tudjuk, ki az”. Az internet nem tesz tönkre a kultúrát, de a szabadságfokra sincs hatással és nincs nagy szerepe a közösségek formálásában.
Optimisták (20%): Fontos, hogy az ide tartozók nem állítják, hogy az internet feleslegessé tenné a hagyományos kultúrát, de növeli a szabadságot és átalakítja a kultúrát ill. nagy hatással van a kulturális közösség fejlődésére. Én is ide tartozom, főleg, mióta a kurzusra járok :-).
Az internethasználat tevékenység típusainál nem meglepő módon azt találták, hogy legtöbbet e-mail küldésére és fogadására használják az emberek a netet (97%). Érdekes, hogy ezt követi a zenehallgatás (71%), megelőzve a hírportálok olvasását (66%) és a chatelést (54%). A lista túlsó oldalán pedig a mesehallgatás (8%), társkeresés (9%) és a blogírás (11%) kapott helyet.
Első körben ennyit gondoltam leírni, a következő blogban inkább a tévképzetekről, ill. az órai anyaggal kapcsolatos egyéb észrevételeimről esik majd szó.
