Távoktatás és e-learning. Eddig nem tettem lényegi különbséget a kettő között, amikor ezekről a folyamatokról beszéltem. Ez valószínűleg onnan ered, hogy a jelenlegi órák anyagai elválaszthatatlanok az elektronikus jelenléttől. Ugyan a 90-es években a Commodore 64 gépről még éppen lecsúsztam (bár egy barátomnál már láttam olyat), mára azonban ezeket a technikai akadályokat szerencsére nagyrészt sikerült áthidalnom.
Akkor most nézzük, miről is tanultunk a második órán.
Komenczi Bertalan felosztása alapján az e-learninget a távoktatás, a számítógépes tanulás és az online tanulás metszéspontjaként lehet értelmezni.
1., Számítógépes tanulás: a számítógép itt, mint adattároló, interaktív eszköz jelenik meg. Fontos különbség az, hogy nem beszélünk online vagy hálózatba kötött jelenlétről. Az előadás során elhangzott, hogy célszerű lenne arra törekedni, hogy az iskolában számítógép terem helyett minden teremben legyen számítógép. Végül is furcsa lenne például atlaszteremről beszélni, s ugyanígy értelmesebb lenne, ha legalább minden iskolai teremben egy számítógép megtalálható lenne, ami segíthetne a diákoknak a tanulásban. Noha kétségkívül egyetértek ezzel a megállapítással, a személyes tapasztalatom más képet mutat: nemrégen jártam a testvérem iskolájában nyílt óra keretében egy általános iskolai órán, ahol finoman fogalmazva ennek a nyomát sem véltem felfedezni (egy printer jutott a teljes általános iskolának, pedig nem beszélhetünk kifejezetten szegény iskoláról).
A számítógép az információ feldolgozást is meg tudja gyorsítani, s emellett nem lineáris tanulási utat is be tudunk járni vele ill. fontos segéd eszköz lehet például a szemléltetésben, szimulációban is.
2., online vagy webalapú tanulás: lényege hogy hálózati tanulás történik az internet segítségével. Előnye, hogy kép, hang, mozgókép alapon is lehet kommunikálni, vagyis multi funkciós kommunikációs eszközként használható fel a tanulás során. Érdekes új vetülete a kiterjesztett valóság (kíváncsiságomból fakadóan rögtön leolvastam az órai anyag QR (sűrített információhalmaz) kódját és jelenthetem, piros pontot kaptam J.
3., Távoktatás: Számomra az egyik legfontosabb megállapítás a bevezetőben hangzott el, mely szerint az e-learning a kezdetekben nagyban különbözött a távoktatástól, ill. ma sem ugyanaz, csak a területek kezdenek nagyon elmosódni. Fontos megemlíteni, hogy régebben a távoktatás alatt nem kellett digitális technikát érteni, vagyis varrótanfolyamot is lehetett végezni postán küldött anyagok segítségével – távoktatás keretében. Ez azt jelentette és jelenti, hogy a távoktatás a technikától függetlenül is lehetett jó, vagyis attól, hogy térben és időben nem szükséges egyszerre jelen lenni, még működőképes képzést jelenthetett. A változást a tanulástámogató keretrendszerek megjelenése hozta el (pl: moodle). Vigyázni kell azonban azzal, hogy az ilyen rendszerek fejlesztéskor a figyelem a multimédiás elemek, dizájn mellett a tartalomra is fókuszáljon.
A távoktatással időnként baj van, ugyanis a tanulók nagy része csak akkor csinál valamit, amikor kényszerítve lesz rá (itt került említésre az adóbevallás időpontja, amin jót derültem, ugyanis régebben én is sokat álltam sorba a Tesco postánál, de azóta könyveléshez értő feleséget választottam, így ez irányú gondjaim megoldódtak J) Vagyis nincs meg az ehhez szükséges tanulási kultúra.
Mik az e-learning főbb jellemzői?
A didaktikai tervezés, a rendszerszemlélet és a modularitás.
Didaktikai tervezés lényeges, ugyanis ennek során kell a tartalmat meghatározni és kiválasztani, ennek során kell a szöveget (ami lehet primer, vagyis tartalmi és szekunder, vagyis tanulási folyamatot segítő szöveg, módszertani útmutató) kidolgozni, a kapcsolódó hipertexteket formázni, multimédiás felületeket az anyaghoz rendelni, illetve formatív értékelést készíteni (online környezetben a gép figyeli a kattintások eredményességét, személyre szabottan).
Modularitás, melynek során a tananyagot elemi egységekre (modulokra) kell bontani és a modulokhoz bizonyos tanulási utakat kell rendelni. Ez eredményezi azt, hogy minden tanuló a saját maga képességeinek megfelelő ütemben tud haladni a modulok között.
Rendszerszemlélet, ami azt jelenti, hogy az e-learning tartalom és tevékenységrendszer a tanulási környezet része.
Elektronikus tanulási környezet
Fontos arra figyelni, hogy sem az alul, sem a túlszabályozott e-learning folyamat nem jó. Legjobb lenne a személyre szabott e-learning környezet, ám az sok esetben nagyon drága és ezért a hatékonysága megkérdőjelezhető.
A legtöbb e-learning felület zárt formájú, ugyanakkor a kommunikációt is biztosítani kell az ilyen felületeken. Ha ez nincs, akkor manapság az emberek gyorsan keresnek egy másik formát, ahol a kommunikációt fenn tudják tartani. Erre jó példa volt az első Second Life konzultáció, ahol magam is részt vettem és mivel az óra során a sok avatár annyira leterhelte a hálózatot, hogy a kommunikáció nehézkessé vált, így én is gmail chatre váltottam a társas feladatnál.
Az e-learningnél mindig a módszer a kérdés, mivel olyan gyorsan változik a technológia, hogy szinte lehetetlen lekövetni módszertanilag a folyamatokat. A Ustream órák is ilyenek, aminek még nincs kialakulva a módszere, csak használunk egy technikát. De ugyanez a helyzet a konnektivista módszerrel is, amit mi is folytatunk a facebookon.
Miért nem lehet ezt a módszert a felsőoktatásra adaptálni?
Mert modellezni tudjuk ugyan, ill. a gyakorlatban is megfigyelhetjük a működését, de még nincs elég információ a módszertanról. Másszóval bizonyos tapasztalatunk már van a web2 eszközök használatáról, de ez az osztálytermi módszerhez még kevés.
Tartalom vs. tevékenységközpontúság
A gyors technikai változás nem teszi lehetővé minden esetben a hozzá társított attitűdök változását. A manapság használt e-learrning felületek inkább instruktívak ill. tartalomközpontúak. Ezzel szemben érdemes megnézni például az angolszász világot, ahol régóta a tanulóközpontúság van jelen. Náluk tanulásszervezésről, tanulás managementről lehet beszélni. Talán inkább errefelé kellene eltolni itthon is a hangsúlyt az attitűd változásánál.
Az online, tevékenységközpontú környezet sokszor szorongást okoz a felhalmozott információ mennyiség miatt, azonban ezt nem kell szenvedésnek megélni, hanem meg kell tanulni szelektálni az információk között, ill. szükséges az is, hogy legyen egy kollaboratív (és nem csak a kommunikációt lehetővé tevő) felület, ahol valamit közösen csinálunk.
Befejezésképp úgy gondolom, hogy az e-learning tanulási környezet biztató jövő előtt áll, de a fejlődési fokának csak az elején tartunk és gyerekcipőben járunk még az elektronikus tanulás terén.
