Az elmúlt órán, azokat a web2 eszközöket vettük sorra, amivel a digitális kultúránk épül.
Az óra elején még bizakodtam, hogy az említett alkalmazások jó részét biztos ismerem, azonban a szokásosnál hosszabb előadás során megdöbbenve tapasztaltam, hogy az ún. digitális tolltartóm mennyire szegényes.
Nézzük, hogy miket vettünk sorra és mennyire vagyok otthon az eszközrendszerekben:
Közösségi alkalmazások
Facebook: Először csakúgy, mint a többség, az iwiwet használtam én is. Nem nagyon értettem már akkor sem, hogy miért csak meghívóval lehetett bekerülni az alkalmazásba, illetve az sem volt világos számomra, hogy ha már benn vagyok és összegyűjtöttem az ismerőseimet, akkor ezután mit is tudok kezdeni velük a felületen. Szerencsére ezt változtatta meg a Facebook, aminek nagy előnye, hogy a bejelölgetés és ismerős keresés után is van élet. Ugyanakkor ezen a viszonylag rendszeresen használt alkalmazáson sem ismertem jó pár lehetőséget, a legalapvetőbbeket leszámítva. Meglepődtem például, mikor kiderült, hogy van facebookos email cím. Tudtommal sokan ugyan nem használják, de én még csak hallani se hallottam róla azelőtt. Ugyanígy vagyok a geolokációs bejelentkezés részével is. Előző alkalommal említettük, hogy a Facebook a legtöbb internetet használó ember számára beépült a mindennapi életvezetésbe, így amint időm engedni fogja, megpróbálok részletesebben is megismerkedni ezzel az alkalmazással, ha már minden nap használom.
Google+: A megjelenésekor egyből regisztráltam magam és nagyon nagy reményt fűztem hozzá. Tettem ezt egyrészt azért, mert a Facebook felülete számomra sosem volt igazán ergonomikus, másrészt a gmail fiókot a legjobbnak tartom a maga nemében és reméltem, hogy a közösségi alkalmazásuk is ilyen jó lesz. Kezdetben ígéretesen is indult, azonban azóta érezhetően alább hagyott az emberek lendülete az áttéréssel kapcsolatban. Pedig a csoportos videochat funkciója szerintem fantasztikus. Ugyan én is csak egyszer próbáltam ki sajnálatos módon, de szebb jövőre lenne érdemes. Nem tudom igazán, hogy a video vagy a csoportos részével van baj: azt már hallottuk az órán, hogy az emberek nem szeretik bekapcsolni a kamerát, de abban sem vagyok biztos, hogy egyszerre sok emberrel szeretünk chatelni. Én legalábbis ha választhatok, biztos, hogy előbb használom a kamerát, minthogy csoportosan chateljek másokkal. Ami azonban az egész szolgáltatás valószínűsíthető sikertelenségét a legjobban leírja, az az a mondat, amit az órán hallottunk a tanár úrtól: „A túlkínálat egyik izgalmas vesztese.” Sajnálatosan kevesen regisztráltak rajta. Megnéztem az ismerőseim számát Facebookon és google+-on, ami az alábbi: Facebook 373, google+ 34. A felmérésem nyilván nem reprezentatív J, kíváncsi lennék, másnál hogyan alakul ez az arány.
LinkedIn: Őszintén szólva ezt az alkalmazást névről már ismertem, de eddig (pontosabban egy héttel ezelőttig) nem éreztem szükségét annak, tagja legyek. Valószínűleg azért, mert nem tudtam mire jó, mire lehet felhasználni. Most megtanultuk, hogy majdnem kihagyhatatlan dolog egy olyan ember számára, aki komolyan veszi magát a munkájában. Gyakorlatilag ez a „szakmai facebook”. Fontos különbség, hogy a profilépítésnél a szakmai kapcsolatrendszer számít. Vagyis csak azt illene bejelölni és visszajelölni, akivel szakmai kapcsolatom van, a többire pedig marad a Facebook. Egyelőre én is azt tapasztalom, hogy kevesen vannak ezzel tisztában, vagyis ugyanúgy bárki bejelöl, aki észreveszi, hogy regisztráltam magam. Nem baj, egyelőre ismerősöket gyűjtök, aztán majd szelektálok. Illetve ajánlást mindenképp kérek majd a tanár úrtól, ha sikerül eljutnom a vizsgákig J.
Innentől jött a fekete leves, ugyanis a ning.com-ról és a meetup.com-ról eddig még nem is hallottam…Némi vigaszt jelentett, hogy legalább a moly.hu neve valamelyest ismerősen cseng, miután a kurzus elején már regisztráltam magam. Noha nem állítom, hogy azóta sokszor megfordultam ott, de remélem, nyáron lesz időm pótolni ezeket a lemaradásokat.
Keretrendszerek
Moodle: Az egyetlen, általam az ELTE miatt legalább már látott keretrendszer. Valószínűleg azért, mert ez a legelterjedtebb is. Ha képzés támogatására e-learning rendszerre van szükségünk, akkor ez a legjobb rendszer.
Mahara: sajnos még egyáltalán nem ismerem ezt a e-portfóliórendszert, de hamarosan ott is próbálok egy kisebb portfóliót építeni.
Blogok, mikroblogok
Twitter: Ez a legnépszerűbb mikroblog napjainkban. 140 karakteres rövid üzenetet lehet rajta küldeni, ami azért izgalmas, mert ehhez a karakterszámhoz igazodva kialakult egy sajátos közlési stílus, amit nekem is meg kell tanulnom. Az órán hallottuk, hogy leginkább az impulzív gondolatok közlésére kellene használni. Érdemes lenne erről a későbbiekben pár szót ejteni, ugyanis a konnekt csoportban úgy látom - és én is ezt csináltam eddig leginkább -, hogy inkább a különböző linkek megosztására használjuk, mint saját gondolatok közlésére.
Ennél a mikroblognál nem az ismertség az alap, ami külön szimpatikus nekem. Elvileg bárkit követhetek, aki engem érdekel és viszont. Pont tegnap kezdett el követni engem egy angol hifi cég, csak tudnám, hogy miért? Esetleg jól beszélnek magyarul?
Nagyon tetszik benne, hogy az ún. hastag révén kereshetővé teszi az információkat, mert folyamba rendezi azokat. Mi is rendszeresen használjuk, amikor a csoport számára küldünk információt. Én amúgy a twittert leginkább a telefonomról használom.
Tumblr: Itt megint úgy jártam, hogy ugyan a nevet már hallottam, de járni még soha nem jártam rajta, magyarén egyáltalán nem ismertem ezt a blog szolgáltatást. A konnekt csoport indulásánál feltétel volt, hogy blog szolgáltatóhoz kell regisztrálni. Mivel addig életemben nem írtam blogot, kiválasztottam az elsőt és ott regisztráltam magam anélkül, hogy végignéztem volna, hogy nekem melyik lehet szimpatikus. Most már tudom, hogy hiba volt és amennyiben a vizsgák után is marad bennem blogolásra való hajlam, úgy biztos, hogy váltani fogok. Időközben a gmail fiókom lehetőségeként a bloggeren is regisztáltam és máris szimpatikusabb kezelőfelülettel találtam magam szemben, mint ahol most vagyok.
A Tumblr-re visszatérve különösen az szimpatikus számomra, hogy videot is meg lehet rajta osztani. Az azonban kérdés, hogy milyen színvonalú bejegyzések születnek rajta, ha nem kell névvel vállalni magunkat, bár ez általánosabb problémát vet fel inkább, ezért itt és most nem a blog tárgya.
Geolokációs szolgáltatások
Foursquare: sajnos csak ismételni tudom magam, ugyanis az említett alkalmazásról legalább tudtam, hogy nagyjából mit takar, de soha nem éreztem szükségét annak, hogy használjam is. Azóta természetesen ez változott és ma is azon kaptam magam, hogy előkapom a telefonom egy szabad percben és máris bejelentkezek egy helyre, ahol épp tartózkodom. Szóval a newbie badge már megvan J. Furcsa számomra is, de arra még nem sikerült rájönnöm, hogy hogyan tudom a saját lakásom helyét létrehozni az alkalmazásban. Nyilván én is tapasztalatlan felhasználó vagyok, de ma nagyjából egy órát kerestem a telefonomon, hogy hogyan lehet feltűntetni és még nem jöttem rá. Akkor ez most ergonómiai hiba vagy két balkezűség? (köszönöm, nem kell rá válaszolni J, maximum, ha is-is!) Azt már látom, hogy művelődési intézmények számára nagyon nagy potenciál van ebben az alkalmazásban.
Google latitude: tudtam róla, de őszintén szólva nem használtam, mint ahogy ezután se nagyon hiszem, hogy fogom.
Panoramio: fényképmegosztás és geolokáció társítása. Én eddig a Google Föld egyik kiegészítő részeként ismertem.
Geocaching: tényleg szép példája annak, hogy szabadidős tevékenységet hogy lehet online eszközzel támogatni és közösségbe szervezni. Miután letöltöttem az alkalmazást és regisztráltam, kiderült, hogy tőlem párszáz méterre is több láda van elhelyezve valahova. Holnap megkeresek egyet!
Közösségi tartalom
Wikipédia: A csoporton belül erről már sokat beszéltünk. A lényege, hogy közösségi tartalom építésről szól, vagyis aktívan csinálni kell, nem panaszkodni. Persze ez még nem jelenti azt, hogy én annyira aktív lettem volna az elmúlt időben ezen az oldalon…
Delicious.com: Sajnos újból ismétlem magam, nem ismertem ezt az oldalt. Pedig nagyon nem ártott volna. Az órán említett összes alkalmazás körül ennél bántott a legjobban, hogy eddig nem használtam. Ez az ún. „social bookmarking” vagy közösségi könyvjelző: itt lehet közreadni azt, hogy milyen témában mik az érdekes oldalak. Bármilyen speciális szakmai tartalmat keresünk, akkor itt érdemes körbenézni!
Slideshare.net, prezi.com, googole docs/presentation: Prezentáció megosztásra alkalmas eszközök. A slideshare-t az órai anyagok miatt már ismertem, de mélyebb viszonyom eleddig egyik alkalmazással sem alakult ki.
google docs : Közösségi dokumentumok szerkesztésére kiváló alkalmazás. Csatolt fájlok kiváltására alkalmas és nagyon praktikusan használható, ha közösen dolgozunk. Nem átküldöm, hanem megosztom és közösen tudunk rajta dolgozni. Szerencsére már volt alkalmam ezzel dolgozni.
Scribd: Szintén egy dokumentum megosztó szolgáltatás, ahol akár színes magazint, pdf formátumot is meg lehet osztani. Kereshető is. Sajnos egyáltalán nem ismertem, de a szakdolgozatom jövőre majd itt fogom megosztani.
Mindmeister: Fogalomtérkép alkalmazás, amely a nem lineáris gondolatmenetet képes támogatni. Előnye, hogy közösen is lehet szerkeszteni. Valós idejű, élő csoportmunkánál is hasznos lehet. Ezt nekünk kötelező használni és nemsokára neki is esek J.
Picasa, Flickr, Photosynth.net: Fénykép, állókép megosztást lehetővé tevő alkalmazások. A Picasát viszonylag sűrűn használom. Egy érdekes applikáció a 360cities.net, ahol a tér egy adott pontján körbe tudunk nézni bárhol a világon.
Skype, facebook video, google hangout (közösségi videochat): Élő hang, kép, video megosztására alkalmasak.
Itunes: összetett program, ami minket most a podcast szempontjából érdekel. Podcastnak nevezünk minden felvett rádióadást. Örömmel hallottam, hogy nemsokára az ELTE is bevezeti kísérleti jelleggel az Itunes U(niversity) oldalon, hogy előadásokat is rögzítenek, amit majd itt meg lehet hallgatni, illetve le lehet tölteni!
Second Life, Opensimulator.org, Visuland.com: Az elsőt leszámítva teljesen ismeretlen virtuális környezetek. A Visuland magyar fejlesztés, ami mindenképp büszkeségre adhat okot. Az opensimulator előnye pedig az, hogy saját virtuális környezetet lehet benne alkotni.
Az itt felsorolt alkalmazások mindegyikénél próbáltam mérlegelni, hogy melyiket mennyire ismerem és amint az olvasható, komoly hiányosságok vannak még a „digitális tolltartómban”. Az elkövetkező hetek folyamán az eszközök jó részét megpróbálom a mindennapi aktivitásom részévé tenni, remélhetőleg többnyire sikerrel.
