Ami már inkább megragadott, az az, hogy megtanultam, léteznek digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók. Ez a felosztás számomra sokkal szimpatikusabb, mivel tágabb és megengedőbb. Nem zárja ki annyira életkor szerint, mintegy önhibájukon kívül az embereket az egyik vagy másik kategóriából, hanem a besorolást az egyénekre bízva inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy valaki a számítógép, internet világában nőtt-e fel. Innen nézve már magamat is tekinthetem akár digitális bennszülöttnek, na nem mintha a bevándorló megnevezés pejoratívabb lenne számomra. Saját magamon is azt tapasztalom, hogy gyakorlatilag mindent digitális formában intézek már, szeretem a web2 eszközöket, postára a lehető legritkább esetben járok, érdeklődök a technikai újítások iránt és sok esetben nálam fiatalabbaknak kevesebb fogalma van az internet adta lehetőségekről. Elég csak arra gondolni, hogy a Second Life programban hányan bolyonganak nálunk fiatalabban is esetlenebbül. Noha a programot eddig én sem használtam soha, pár perc alatt viszonylag otthon éreztem magam benne – köszönhetően talán a gyerekkoromban játszott számítógépes játékoknak is.
A lényeg azonban az, hogy a fiataloknak, diákoknak vagy nevezzük, ahogy akarjuk az utóbbi pár évtizedben gyökeresen megváltozott a tanuláshoz való viszonya. Minden azért volt lehetséges, mert talán a 90-es évek kezdetén berobbant hazánkba is a digitális technológia, így egy addig nem látott új környezet alakult ki.
Hogy az oktatás ezt milyen módszerrel tudja vagy inkább nem tudja követni, arról számos beszélgetés található a konnektivista csoport blog bejegyzéseiben. Örülök, hogy részt vehetek az órákon, mert engem is az világít rá ilyen élesen, hogy alapvető változtatásokra lenne szükség az oktatás módszereiben. Nem állítom azonban, hogy bármely környezetben működik a dolog: csak, hogy egy hozzám közel álló példát hozzak, zongorát nehezen lehetne pl. skype felületén keresztül tanítani, mert pontosan a zenei nüanszok, vagyis a billentés, a frazeálás, a hangok közötti lényegi összefüggés veszne el. Azonban kitekintésképpen hadd osszak meg itt veletek egy érdekes, új lehetőséget a zene és a virtuális világ összefüggéséről egy kortárs amerikai zeneszerző „tollából”:
https://www.youtube.com/watch?v=D7o7BrlbaDs
Hogy a mai gyerekek okosabbak-e vagy butábbak-e a korábbiaknál, azt nem akarom, nem tudom eldönteni, az azonban biztos, hogy mások. Sokkal inkább meghatározza őket a digitális technológia világa, még akkor is, ha az ún. információs társadalomtól még messze állunk, mint ahogy azt az előző héten megtanulhattuk. Az azonban biztos, hogy egy új környezetben, új nyelvezetben nőttek fel, s állítólag az agyuk szerkezete is másképpen alakul már ki. Ezért nagyon valószínű, hogy a korábbi frontális oktatási módszert egyre kevesebben fogják maguktól értetődőnek, inspirálónak tekinteni.
Hogy hogyan lehet ezekre az új kihívásokra választ találni, arra Marc Prensky vet fel egy számomra új, de nagyon érdekes lehetőséget a The Digital Game-Based Learning (McGraw-Hill, 2001) c. könyvében (http://www.marcprensky.com/writing/prensky%20-%20ch1-digital%20game-based%20learning.pdf):
„While, as we will see, there is no consensus on exactly how people or adults learn, almost
all theories recognize that it is key to have learners engaged in the process. And while it
is sometimes possible for learning for it’s own sake to be an engaging motivator, much of
what people need to learn, particularly in a business setting, is not intrinsically
motivating to most of the population. But this doesn’t mean learning it can’t be fun — on
the contrary. Digital Game-Based Learning. is precisely about fun and engagement, and
the coming together of and serious learning and interactive entertainment into a newly
emerging and highly exciting medium — Digital Learning Games.”
Hogy játékos formában is hasznosan és működőképesen lehet bizonyos tárgyakat tanítani, arra Magyarországon is találtam példát:
http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf
Matematikát, földrajzot, minden további nélkül lehet tanítani játékos formában, csak ehhez elsősorban az oktatók részéről kell szemléletmódot váltani.
Ezért is tartom nagy szerencsének, hogy közelebbről is megismerkedhettem a virtuális távoktatás kurzus keretén belül a Second Life világával. Ugyanis itt a személyes tapasztalataimból kiindulva valóban virtuális módon, játékos keretek között tudunk, de valós ismereteket szerezni.
Ha egyéb kötelességem lehetővé teszi, a jövő órától minden alkalmon részt veszek.
