A soron következő előadás elején az emberiség történetének nagy kulturális változásairól esett szó Komenczi Bertalan nyomán. A bemutatott táblázat korszakok, információ átadásának módja és tudásszerveződés szempontjából veszi végig az elmúlt ötmillió év nagyobb ugrásait.
Az első korszak az epizodikus kultúrát takarja, ami nagyjából ötmillió évvel ezelőtt kezdődött és az információ átadása az esemény-reprezentáció módjára korlátozódott. Ezt követte a mimetikus kultúra megjelenése másfél millió évvel ezelőtt. Az információ áramlás itt már testtel reprezentált modellezésben jelenik meg és a tudásszerveződés leginkább utánzással valósul meg. A homo sapiens megjelenésekor következett az újabb kulturális változás, amit a mitikus jelzővel illet a szerző és nagyjából százezer évvel ezelőtt fejlődött ki. Az információ átadás itt már nyelvhez kötött és a tudásszerveződés élőszóban történt, mítoszok és elbeszélő tudás keretében. A hozzánk közelebb eső újabb kulturális változás nagyjából ötezer évvel ezelőtt a modern ember megjelenésével kezdődött, ahol a kulturális átadás külső tárgyakkal, rögzített tudás keretében történt és a tudásszerveződés is eköré csoportosult. A legizgalmasabb és minket érintő legújabb kulturális változás pedig a homo interneticus megjelensével, a hálózati kultúra terjedésével indult a XX. század második felében. Az átadás itt már hálózatok keretében történik és a tudásszerveződés alapvetően az elektronikus kommunikációt jelenti már.
Tanulásértelmezések
A tanuláselméletek közül háromra tértünk ki, melyek név szerint a bevaviorista, kognitivista és konstruktivista tanuláselméleti irányokat takarják. Nézzük ezeket részletesebben:
- behaviorista: A személyiséglélektan lényeges irányzata a viselkedéslélektan, másnéven a behaviorizmus, amely az 1910-es években az USA-ban bontakozott ki. Az irányzat szerint az ember viselkedése külső ingerektől függ. Lényege, hogy a viselkedés kondicionálás által alakul ki, azaz a megfelelő ingerre a tanult válaszreakciót adjuk. „Háttere a kísérleti állatlélektan, fő célja a viselkedés tanulmányozása, a tények magyarázata helyett. Emberképében, szélsőséges változatban jól programozható gép az ember, amely megfelelő ingerfeltételek mellett bármire megtanítható, bármire leszoktatható.” (Pintér-Gaál; 2011)
A kondicionálás egyik esete a klasszikus kondicionálás (Pavlov): Folyamatában egy semleges ingert exponálunk egy időben egy olyan ingerrel, amelynek megjelenése esetén a személy már adja a kívánt reakciót. A tanulás oka az ingerek társítása.
Másik eset az operáns kondicionálás: a tanítani kívánt viselkedést követően megerősítést adunk (ez lehet jutalom, vagy negatív következmény elmaradása) ettől a kívánt viselkedés gyakorisága nő, végül rögzül. A változás a tudatosan alkalmazott megerősítés következménye.
A behaviorizmus jelentős képviselője Skinner, aki úttörő munkát végzett a kísérleti pszichológia és a behaviorizmus területén. Viselkedés-módosító kísérleteket folytatott a pozitív és negatív megerősítésen keresztül. Gyakran idézett mondata: “A tanároknak meg kell tanulniuk, hogyan kell tanítani”. Skinner szerint a viselkedés megváltoztatásának hatékony módszere a pozitív megerősítés, míg a büntetésből az emberek csak azt tanulják meg hogyan kerüljék el a büntetést. Azt mondja, hogy a tanulás útjában 5 dolog állhat:
- a bukástól való félelem
- a feladat nincs több, apró részre bontva
- az utasítás hiánya
- az egyértelmű utasítások hiánya
- pozitív megerősítés hiánya
Az ingereket úgy szervezik meg, hogy a kívánatos eredmény felé vigyék a tanulókat.
A programozott tanulás előnyei: mindenki a saját ütemében haladhat, gyors és gyakori megerősítést ad, hiányzás esetén ott folytatható a tanulás, ahol az egyén abbahagyta.
Programozott oktatásnak minősül a tanítógépekkel, számítógépekkel segített oktatás is. Számítógéppel segített oktatás lehet pl. gyakorlást szolgáló programok, tutoriális programok, problémamegoldást szolgáló programok, párbeszédre képes programok.
-kognitivista: A kognitív tanuláselmélet a közvetlenül nem megfigyelhető mentális tevékenységet kívánja tanulmányozni. Egyik jeles kévsielője Piaget, aki a belülről motivált tanulás jelentőségét hangsúlyozza. Úgy vélte, hogy az emberekben velük született tendencia él arra, hogy koherensnek és stabilnak lássák a világot. Az intellektuális folyamatok is az egyensúlyteremtést célozzák. Az adaptáció, a környezethez való alkalmazkodás két egymást kiegészítő folyamatot foglal magába: az asszimilációt és az akkomodációt (idomulás). Piaget szerint a pedagógus feladata, hogy lehetővé tegye, hogy a gyermekek többféleképpen lépjenek interakcióba tárgyakkal, szituációkkal, ill. egymással. Mihelyt erre módot adnak, az önjutalmazás megteszi a maga hatását. A kognitív pszichológusok által az ily módon való tanulás sokkal eredményesebb, mint amikor az ismeret elsajátítás a mások által felfedezett, összegyűjtött és a készen talált dolgok memorizálására szorítkozik.
Piaget-nak az ismeret-elsajátításra vonatkozó elképzeléséből fejlődött ki a nyitott oktatás koncepciója. Mivel a gyerekben eleve benne van a tanulás utáni vágy, ezért a gyereket, aki maga számára megvilágítja a dolgokat, nem szükséges megjutalmazni. A tanulás, tehát az egyensúly megvalósulása, eleve jutalomértékű a számukra.
A nyitott oktatás lényeges elemei:
1. Nyitott tér. A nyitott osztályok egymástól könyvespolccal, virágállvánnyal vannak elválasztva. Minden tanulási területnek külön elhatárolt térrésze van. (magyar, matek, képzőművészetek stb.)
2. Megmunkálást szolgáló eszközök és anyagok. DVD, könyvek, stb.
3. Vegyes csoportok. Eltérő korú gyerekek.
4. Gyerek aktív szerepe a tanulásban. A pedagógus nem tekintély, hanem forrásszemély. A gyerekek maguk választják meg azt, hogy milyen anyagokkal, eszközökkel és milyen ütemben akarnak haladni.
5. Individualizált oktatás. Az oktatás a diákok egyéni képességeire épül.
6. Diagnosztikus ill. rendszeres értékelés.
7. Brigádtanítás. Több igazi és segédtanár (szülő)
-konstruktivista: A konstruktivizmus a hetvenes években ismeretelméletként fejlődött ki, többek között Ernst von Glasersfeld munkássága nyomán az Egyesült Államokban.
Glasersfeld saját elméletét radikális konstruktivizmusnak nevezi, melynek tételei:
1. „…a tudást nem passzívan fogadjuk be, hanem azt a megismerő szubjektum aktívan építi fel, triviális konstruktivizmusnak is nevezi.”
2. „…a megismerés funkciója adaptív, a környezethez való kognitív adaptációval függ össze: a tapasztalati világ szervezésére szolgál… A megismerő szubjektum kognitív sémákat hoz létre, hogy azok cselekedeteit irányítsák és tapasztalatait reprezentálják.” (Feketéné; 2002)
„Ezen ismeretelméleti konstruktivizmus alapfeltevése az, hogy a szubjektumon kívüli világ a maga teljességében, úgy, ahogyan objektíve adott, nem ismerhető meg. Elménk a külső, tőlünk független realitást nem tudja „visszatükrözni”, „leképezni”, hanem élettörténeti tapasztalataink alapján mi magunk építjük fel, konstruáljuk meg a valóságainkat. A konstruktivizmus jelentése azonban ennél sokkal tágabb.” (Feketéné; 2002)
A konstruktivista oktatás középpontjában nem a tanári tevékenység, hanem a tanulók tanulási folyamata áll: „…az ember csak azt tudja megérteni, amit maga konstruál.” „…az észlelt valóság és a tőlünk függetlenül létező realitás kapcsolata, a valóság és a valóságról alkotott tudás viszonya foglalkoztatja.” (Feketéné; 2002)
Siebert konstruktivista didaktikai felfogása szerint a felnőtt tanulóról a következők mondhatók el (Siebert, 1997; F. Szakos, 2002): relatíve önalkotó, tanulása önszervező jellegű, nem tanítható akarata ellenére. A külvilágból érkező információkat a már meglévő tapasztalataira vonatkoztatja. Ha azok nem illeszkednek tapasztalataihoz, vagy ha nem talál megfelelő magyarázatot arra, hogyan illeszthetők az új ismeretek a meglévő tapasztalatokhoz, akkor vagy átértelmezi, vagy megtartja, vagy visszautasítja. A múltbeli tapasztalat és a vele együtt járó magyarázat könnyen ellenállhat a változásnak, ha az oktatás nem támaszkodik ezeknek a tapasztalatoknak a bevonására, felidézésére.
Az első blogban egyelőre ennyit gondoltam megemlíteni. A következő alkalommal a tanulási környezetekről esik majd szó.
Hivatkozások:
1., Komenczi Bertalan: Az információs társadalom iskolájának jellemzői http://bit.ly/J8bF85
2., Pintér Gábor-Gaál Roland: Tréningcsoportok Tudástár trénereknek. Szarvasi Ótemplomi Evangélikus Egyházközség, Szarvas 2011
3., http://erg.bme.hu/oktatas/tleir/GT52U001_fs/t_elm_ea_kk_print.pdf
4., Feketéné Szakos Éva: Új paradigma a felnőttoktatás elméletében? Iskolakultúra, 2002/9
http://epa.oszk.hu/00000/00011/00063/pdf/iskolakultura_EPA00011_2002_09_029-042.pdf
