Információtudomány és média a 21.század elején

A témához kapcsolódó első blog bejegyzésemben azt vettem sorra, hogy az órán hallott alkalmazásokból mennyit ismerek (vagy inkább nem ismerek) és végső soron megállapítottam, hogy a ún. „digitális tolltartóm” mennyire szegényes. Én az elnevezést amúgy találónak tartom, mert vizuális típus vagyok és segít asszociálni az általunk ismert „offline tolltartóra”- ha lehet ilyet mondani. A fontosságát én is abban látom, hogy a mai túltelített kinálatban segít eligazodni a valóban hasznos, fontos alkalmazások között, vagyis segít elválasztani a fontos a fontatlantól J. Az elmúlt hétig elég kevés hasznos oldalon voltam regisztrálva, s szerencsére ez azóta nagymértékben javult. Persze a regisztráció önmagában még kevés, mivel egy alkalmazást akkor használunk valójában, ha oda rendszeres időközönként visszatértünk és a tudásunk is gazdagodik általa vagy egyszerűen csak hasznunkra válik a mindennapokban, legyen az akár munka, barátság, kapcsolattartás vagy információigény kielégítése. A változást azonban pozitív irányban tapasztalom magamon: elkezdtem érdeklődni számos új, általam az órákon először hallott alkalmazás iránt és próbálok lépést tartani velük. A tartósságát még nem tudom leszűrni, de remélem, hogy sokat a félév vége után is használni fogok.

Többen írják a második blogukban, hogy nincs idő elmélyülni az alkalmazásokban. Bár erre azt is mondhatnánk, hogy az embernek arra van ideje, amire szánni akar időt, de az időhiányt sajnos én is érzem magamon, s példaként rögtön felhozom, hogy az LinkedIn-ben nagyjából fél óra alatt 70%-ra sikerült kialakítani a profilom, ám azóta lényegi változást nem tudtam produkálni rajta. Szerencsére a szakmai ismertségi körömben az egyik kínai ismerősöm által akadt egy pozitív példa arra nézve, hogy egy valódi LinkedIn oldalnak hogyan is kellene kinéznie. Ezzel a hölggyel még 2006-ban dolgoztam közösen Xiamenben, Kínában egy fesztiválon és mindenkép ajánlom figyelmetekbe az oldalát: http://linkd.in/GDdRAM

 Ha már információmenedzsmentről tanultunk, akkor a Facebookon számomra most jött el a pillanat, hogy szelektáljak a hírek között, amit az ismerősök szünet nélkül küldenek. Bár a közel 400 ismerős nem sok, de mégis gyakorlatilag alig van használható, érdekes információ a hírfolyamban. Szóval lassan elindul a szelektálás, hogy ne kelljen annyit görgetni és minden haszontalan dolgot végig lapozni naponta több alkalommal.

A Twittert nagyon megszerettem, mert intsant képet kapok általa arról, hogy egy ismerősöm éppen merrefelé kalandozik az online világban. Érdekes, hogy én alapvetően linkek megosztására használom még mindig, bár nem tudom, hogy ez helyes-e. Leginkább az általam olvasott érdekes és az elmúlt hetek témájába vágó cikkeket próbálom megosztani a többiekkel és még kevéssé kaptam rá arra az ízre, hogy 140 karakterben személyes véleményt közöljek a többiekkel. Arra végül is ott a blog, amit hetente 3 alkalommal írunk és akkor még nem beszéltünk a kommentekről.

A Foursquare-t elkezdtem használni és kezdek nagyon rákapni az ízére, bár alapvetően játéknak tartom azért az alkalmazást és az is feltűnt, hogy még ha csak egy-két percre kapom is elő a zsebemből a telefont, hogy becsekkoljak egy helyre, azért nagyon időrabló tud lenni. Ami meg a pontokat illeti, hamar kiderült, hogy a munkahelyemen – ahol egy hete mindennap próbálok érkezéskor bejelentkezni - az információs pultnál ülő lányokat lehetetlen legyőzni a becsekkolások számát tekintve. Halkan jegyzem meg, a munkaadóknál lassan feleslegessé válhatna az alkalmazás által a kártyás regisztrációs rendszer: egyszerűen csak arra kell inspirálni a munkavállalókat, hogy érkezéskor regisztráljanak be a munkahely foursquare helyén és ezáltal követhető lesz, hogy ki mennyit van benn a munkahelyén (ehhez hozzáteszem, hogy arra is késztetni lehetne a munkavállalókat, hogy elinduláskor a munkahely melletti villamosmegállóban is jelentkezzenek be, ezáltal a tól-ig időtartam is látszódna).

A Second Life alkalmazásban a legutóbbi órán engem is zavart, hogy a teszt vizsga alatt emelkedett az avatárok széke és ezáltal láttam, hogy mások hol tartanak és frusztrált a tudat, hogy nekem sem lehetne lejjebb lennem. Ezen felül nehezen tudom még mindig megszokni, hogy nem látjuk egymás valós arcát, mimikáját, ráadásul sokszor várunk arra, hogy valaki megszólaljon, aztán meg egymás szavába vágunk, azután meg mindenki jól nevelten egyszerre újból elhallgat.

Tudom, hogy szokást igényel a dolog és alapvetően nyitott is vagyok a változásra, csak most inkább a negatív dolgok jutottak eszembe az említett alkalmazással kapcsolatban. Ettől függetlenül érdekes alternatívája a csoportos tanulásnak.

A végére szeretnék veletek megosztani egy érdekes alkalmazást, amiről nem esett szó az órán, de én régóta használom és nagyon hasznosnak találom: Tripadvisor http://www.tripadvisor.com/

„A TripAdvisor.com azon független, szabadon utazni vágyók gyűjtőhelye, akik csak a legutolsó esetben szeretnek olyan helyeken megszállni, mint a híres-neves (de inkább hírhedt) „Waczak Szálló”.

Valószínűleg sokaknak ismerős ez az alkalmazás. Ezen a linken található pár cikk pro és kontra vele kapcsolatban: http://travelline.hu/cimke/Tripadvisor.aspx, illetve itt egy újítás, ami a sok bejegyzés közül segít nekünk a szelektálásban: http://bit.ly/GBuair

Aki viszonylag sokat utazik a világban, annak szerintem elengedhetetlen az ismerete. Ráadásul, ha jól visszagondolok, talán ez volt az első olyan program az életemben, ahol viszonylag rendszeresen szükségét éreztem annak, hogy megosszam másokkal az utazások alatt szerzett tapasztalataimat a szálláshelyekről, éttermekről és ez ezután sem lesz másképp.