A didaktikai módszerek távoktatáshoz való viszonya volt a téma az első órán, ahol az általános didaktikai modelleket tekintettük át nem technika centrikusan. Ezek röviden az alábbiak:
Cube féle kibernetikai-információelméleti modell, ami nem gyakorolt túl vagy hatást a didaktika fejlődésére. Ezt követte a Möller féle célorientált tanulási modell, ahol is a tanulási célt elemi részekre kell bontani és az oktatási folyamatot ezekhez igazítjuk. Fontos, hogy tanulói kontroll is szerepel benne, ugyanakkor a feladatok hatékonysága megkérdőjelezhető, mert nincs mellé téve a „hogyan”. Harmadik modell a Carroll féle tanulási hatékonyság modellje, ahol a tanulás hatékonysága az idő függvényében jelenik meg. Ennek az a veszélye, hogy a tanulók motivációja egy idő után elfogy és nincs igazodás az egyéni teljesítményhez, kreativitáshoz. A távoktatás területén ez pedig azt jelenti, hogy egy lineáris multimédiás csomagot kapnak a hallgatók, egyéntől függetlenül. Negyedik modell a Bloom féle optimális tanulási elmélet, ami a távoktatáshoz kapcsolódva egy olyan folyamatot jelent, ahol rendszeres formatív értékeléssel meg kell vizsgálni, hogy az adott tanuló egy bizonyos elemet vagy tanulási elemet sikeresen sajátított-e el. Ez jelenthet óra közbeni interakciót, értékelést is. Végezetül az oktatási folyamat mikrostruktúráinak értelmezési lehetőségeit hallhattuk a Nagy Sándor – Falus Iván féle modell alapján. Ez egy lineáris modell, ami visszafele nem működik, ugyanakkor nagy előnye, hogy nem kontakt függő, vagyis távoktatási folyamatban is működőképes. A mikrostruktúra az optimális utat igyekszik kijelölni, ami alapján a legnagyobb valószínűséggel lesz eredményes az oktatási folyamat.
Didaktikai alapelvek: távoktatási szempontból az információáramlás folyamata a fontos, vagyis azt vizsgáljuk, hogy merre halad az információ illetve kommunikációs folyamatról lévén szó, ki hogyan, milyen sűrűn használja az információs csatornákat.
Az oktatási folyamatot meghatározó alapelvek, melyek mentén el kell képzelni a távoktatást, a következők:
Differenciálás, ami a tanulók közötti különbségek figyelembe vételét jelenti. A tanulási folyamatból senkit nem lehet kirekeszteni, inkább személyre szabottan kell a tanulókat kezelni s ebben a távoktatásnak nagy előnye van. Ehhez meg kell ismerni az egyének személyes adottságait, ami feltételezi, hogy figyelemmel kell kísérni az aktivitásukat, tevékenységüket és elemezni kell azokat. A tanulók teljesítményét leginkább a digitális feladatokon keresztül lehet lemérni.
Itt érkeztünk el az óra egyik, számomra legérdekesebb részéhez, ami a tartalom központúság és a tevékenység központúság viszonyát boncolgatta, ugyanis az oktatás túlnyomórészt tartalom központú, miközben nagyobb teret kellene engedni a teljesítmény központúságnak, amiben a távoktatás sokat tud segíteni. Elég csak az általunk szerkesztett blogokra, vagy konnekt csoportra gondolni. A tanuld meg a tartalmat kijelentés helyett sokkal érdekesebb és hasznosabb lehetne a hozd létre a tartalmat kijelentés, ami feltételez egy tartalmi ismereten alapuló tudástermelést. Amennyire most látom, ez az egész kurzus kulcsa, vagyis ráébreszteni a tanulókat arra, hogy a passzív hozzáállás helyett sokkal célravezetőbb a tevékenység központúság, egyszerűen azért, mert hatékonyabb, mivel az adott folyamat kialakításában magunk is részt veszünk, így érdekeltté válunk benne és a rendelkezésre álló idő alatt a legtöbbet tudjuk kihozni magunkból. Mi készülünk, a képzés meg segít minket.
Adaptivitás, ami a csoporton belüli különbségek alapján próbálja meghatározni, hogy milyen módszer a legcélravezetőbb egy csoport körében. Itt a tanulói folyamatok kitágításán van a hangsúly, vagyis hogy megjelenjen az órán kívüli tanulás lehetősége is. Ez egy nyitottabb kevésbé kötött tanmenetet jelent.
Life Long Learning: élethosszig való tanulás. Itt a produktivitásról van szó, azaz előállítunk tartalmakat. Ez a tudásról és a hozzá kapcsolódó tevékenységről való gondolkodás formálódása. A produktum létrehozása egy közösségben lehet a leghatékonyabb (pl. konnektivista csoportunk). Itt a csoport tagjai megosztják egymással az előállított tartalmakat, ami átvezet a következő alapelvhez, az információ megosztáshoz.
A tudás hatalom és számos vélekedés szerint a megosztása csökkenti a befolyást, illetve a megosztott tudásból csak mások profitálnak. Ezért sokan idegenkednek tőle, miközben ha egy csoport tudása megosztódik a tagok között, akkor végső soron mindenki több tudással fog rendelkezni, vagyis jobb lesz a csoportnak. Nem beszélve arról a tényről, hogy a tudás nem egy konstans dolog, vagyis állandóan alakul, formálódik.
Céges tréningeken bevett szokás a közös tartalom előállítása és megosztása például egy közös faliújságon. Ilyeneken az eltelt évek alatt nekem is szerencsém volt részt venni több alkalommal és kiváló csoportformáló erőnek tartom.
Felmerült itt a kezdő blogolók félelme, ami szintén nagyon érdekes volt számomra, lévén, hogy ez életem második blogja. A félelem részint jogos, ugyanis névvel vállalva a blogot könnyen szembesül az ember azzal, hogy reflektálnak a mondandójára. Itt hozzátenném, hogy én inkább attól félek, akiről tudom, hogy olvassa a blogot, de nincs reakció (zárójelben jelzem, hogy nagyon érdekes volt figyelni, ahogy a megjelent bolgra másnap korán reggeltől érkeztek építő válaszok, reakciók).
Közösségek és hálózatok: előnye, hogy tudástermelő forrássá teszi az oktatási folyamatot. Ugyanakkor törekedni kellene arra, hogy az iskola zárt világából a tananyagok elérhetőek legyenek külső személyek számára is.
Ezeket a gondoltatokat jegyeztem fel az órán hallott anyagról. Érdekes lesz figyelni, hogy az első virtuális Second Life konzultáción az említett alapelvekből melyekről fogunk többet eszmét cserélni. Engem leginkább a differenciálás ill. a tartalom/tevékenyég központú oktatás izgat, ezen felül az információ megosztás kérdése és ahogy az eddigi blogokat olvastam, leginkább ezekről lesz szó. Sosem találkoztam még azzal a hagyományos oktatási környezetben, ahol eddig tanultam, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi csoporttárs produktumát, véleményét ismerhetem meg és mindezt akár a nappaliban ülve, saját időbeosztás szerint. Számomra eddig ez, vagyis a közösségek és a hálózatok léte jelenti a legnagyobb előnyét a távoktatásnak a hagyományos oktatási modellekkel szemben.
